|
|
 2005. december 3., szombat
Muhahahhaa
::Érdekes::Kultúrkodás
|
Ezt ma találtam a buszmegállóban:
Monalisa jól be van szívva,
Monalisa mosolya. Hahahaha!
Kész.
Stephen King meg egy állat, jó értelemben. Édesanyám is nagy rajongó, úgyhogy igazából neki vettem a könyvet, de ilyenkor mindig szólnom kell neki, hogy ne vegye meg, mert megkapja, és igen, nem kell karácsonyig várnia :)
|
|
|
2005. december 1., csütörtök
Imázs
::Tánc::Egyéb
|
Kicsit "megantikoltam" a gengszterpartis képünket, amin Evelyn és én vagyunk láthatóak. Íme:
Klikk rá, és akkor nagy(obb) lesz.
|
|
|
2005. november 30., szerda
Jó sok könyvek
::Kultúrkodás
|
Na, a közbeeső kultúrálást jól elfelejtettem leírni, de igazából időm
nem volt rá, vagyishogy kifogásom az van rá, hogy miért nem... A
lényeg, hogy a Vurt c regény
betevődött háttértárolóba, és nagyon jó volt. Tudjátok, vannak olyan
könyvek, amikor a végén lerakod, eldőlsz az ágyon, vagy a fotelban, és
csak így nézel ki a fejedből, hogy "hűűűapám". Na ez ilyen könyv. Azóta
"megvolt" az új Anita Blake könyv is, amolyan vámpíros-farkasemberes. Nekem valamiért nagyon bejön ez a sorozat, olyan, mintha Vavyan Fable-ből kicibálnánk a felesleges feminizmust, kivonnánk belőle a szirupot, nyakon lecsóznánk némi Anne Rice-szal, meg egy csipetnyi Neil Gaimanos összeszedettséggel, és voilá!, kész is. Na jó, azért Gaiman bácsi az űberistenkirályállat,
de ez is meglepően jó, főleg ahhoz képest, hogy egy sorozat x-edik
részéről van szó. Most pedig örök kedvencem legújabbját nyúzom, Stephen King-et. Van ugyanis új Setét Torony regény, aki szereti, húzzon gyorsan a könyvesboltba!
|
|
|
2005. november 29., kedd
Rohatt köhögés má!
::Egyéb
|
A köhögés az egy hihetetlenül szemét dolog. Már vagy két hete tart, és
csak mostanában kezd múlni. A torkom, a nyaki és a bordaközti izmaim
már olyan erősek, hogy szerintem ha direktbe meg tudnám feszíteni őket,
egyszerűen szétroppanna a mellkasom :) A slájmosabb részét inkább már
el se mesélem... Most hogy így visszagondolok, lehet, hogy a hajnalig
tartó gengszerpartizás után betett kicsit a reggeli edzés + próba.
Kiderült az is, hogy még húsz (20!) nap szabim maradt az évre, és a
kedvenc főnököm el akart zavarni dec. 2-től a fenébe. Az úgy sem fog
menni, de azért az év uccsó két hetében tuti felé se nézek az irodának
:) Amúgy nem vagyok én ennyire sztahanovista, de valahogy így jött ki a
lépés. Csuhéj! Itthon fogok semmit sem csinálni, és az nekem jó lesz.
Mert megérdemlem. :)
|
|
|
2005. november 22., kedd
Hétvég(r)e #03
::Kultúrkodás::Egyéb
|
Aztán öt óra múlva már kelhettünk is fel, mert mentünk hiphoppozni, meg
próbálni ami délig tartott. A végére már nagyon kész voltam, még nem
teljesen gyógyultam meg ebből a hülye köhögősdiből. Na, innentől kezdve
ki sem dugtuk az orrunkat másnap este hatig, amikor is moziba mentünk.
Corpse Bride. Avagy, magyar
címén a Halott menyasszony. Hát ez valami állati jó! Akkora szint
animációban, hogy számítógéppel is nehéz űberelni. Ugyanis nem
kompjútergrafikával készült a lelkem, hanem végig bábokat mozgatnak
benne, ún. stop-motion technikával. Ez nagyjából annyit takar, hogy a
bábodnak fém váza, van, mint egy robotnak, és minden képkockánál
beállítják a mozdulatot. A film elődjének tekinthető Nightmare Before
Christmas (Karácsonyi lidércnyomás) és Wallace és Gromit is ilyen. A
sztori aranyos, ajánlom mindenkinek, a zenéje meg hihetetlen jó. Ez a
Danny Elfman gyerek ez nagyon vágja a zene/filmzene témát.
|
|
|
Hétvég(r)e #02
::Egyéb
|
|
A Nagy Gengszter Party! Hát kérem, nem kispályás ruházkodás ment,
mindenki, még a gesztenyeárusok is korhű cuccban feszítettek, és volt
cipőpucoló is, meg egy csomó jópofa utalás a korra. Kinn volt a képem
is a falon a körözöttek között, egyszerűen csak úgy titulált a cetli,
hogy "The Dancer" :) Fényképezkedtünk is, meg táncoltunk is, meg sok
ismerőssel dumáltunk is. Nade. Például, hogy Laciék szétlocsolták a
pezsgőt a tánctéren, az nem tetszett. És rossz volt szegény Zsófinak is, mert
Laci vele szerette volna feltörölni a kiömlött pezsgőt, ami nagyon
helytelen dolog. Ezt egy kis előrelátással simán
ki lehetett volna hagyni, így az emberek legalább fél/egy órára
kiűzettek a parkettről. Ez rossz volt, és nem csak a táncosoknak,
hanem az akkor játszó Hot Club of Hungary-nak is. Aztán az is hiba volt, hogy a
táncparkett hatvan százalékát legalább elfoglalták az álldogáló, bámészkodó
emberek. Köztük is sok táncos volt, ezért nem értem, miért is álltak ott, mint a
cövek, de mindegy. Szóval jó volt, az említett bakik ellenére is, úgyhogy
hajnali háromkor sikerült is elfeküdnünk az ágyon.
|
|
|
Hétvég(r)e #01
::Egyéb
|
|
A hétvége jó sűrű volt, legalábbis az elején. Péntek este mentünk Székesfehérvárra a Soobie-Doobie bugi klub 10 éves fennállását megünnepelni, mivel én is ott kezdtem bugivugit táncolni. Tök jó volt, rengeteg olyan arc volt, akit már nagyon rég nem láttam. Igaz, elég osztálytalálkozó jelleget öltött a dolog, annak minden velejárójával együtt. Volt, akit nem is ismert meg szinte az ember, volt, aki nagy hangon osztotta, hogy ki nélkül nem jöhetett volna létre a mi, és hogy egyébként is, az elsők az igaziak, meg a szokásos marhaságok. Ja és persze a családtörténetek, hogy ki kivel, meddig, hogyan, hány gyerek van, jól vagyunk, köszi. Táncoltunk is, volt jó rock n roll zenekar, aztán igyekeztünk vissza Budapestre az este következő állomására.
|
|
|
2005. november 18., péntek
gangsztapartira készüve
::Tánc::Egyéb
|
Hihetetlen, hogy 8-9 éve táncolok ilyen szvinges, meg bugis táncokat,
de rá kellett jönnöm, hogy nincs egy darab olyan nadrágom sem, amit
utcára fel tudnék venni, és még korhű is. Bár mondjuk a sima melósruha
sem változott sokat azóta :) Na mindegy, vettem egy nagyonkirály
sapeszt, este a gangsztapartin már abban vágom a ködöt, meg lesz nálam
még szteppcipő is. Remélem lesz egy szteppes sarok a magamfajta
idiótáknak is, ha nem, akkor majd csinálunk :) Ájm veri ápszet, ahogy a
fonetikus angol mondaná, ha hülye magyar kiejtéssel írna :)
|
|
|
2005. november 14., hétfő
Moziban jártunk, hej...
::Kultúrkodás
|
Nem is csak a Grimm-et néztük meg, hanem a Doom-ot is ezen a hétvégén.
DOOM: Látványos, a díszlet és a
világítás hozza a Doom 3 hangulatát rendesen. Igaz, ez már rég nem a
klasszikus Doom 1-2 fíling, de azért bejött. Nem rossz az FPS nézet
(nem geek-ek számára: fejbőlnézős kameramozgás) sem, bár nekem a FOV
(látószög) kicsit kicsi volt :) A sztori sincs elbaltázva,
viszont semmi különös, úgyhogy popkornnal meg kólával elmegy. Ami
nagyon hiányzott belőle szerintem, hogy a játékkal ellentétben egyszer
sem akartam összefosni magam valami előugró rémség miatt (talán még a
kismajom a csatornarendszerben a legijesztőbb :)), és sajnos kimaradtak
belőle a pokolra, meg a démonokra utaló jelek, lények is. Viszont
alapvetően tetszett a mutáció téma megvalósítása, főleg ahogy a pinky
démon létrejön. Na, az jó volt.
GRIMM: Komolyan, nem tudom mit fikázták ezt a filmet annyira a
hűdeszakértő filmkritikusok. Valahogy azt érzem, hogy ha valaki Monty
Python tag volt, és megcsinálta a Brazilt, meg a 12 majmot, és egy
csomó iszonyúkirály filmet, akkor attól minden egyes pillanatban
hiperorgazmikus-megakorszakalkotást várnak. Kedves műértők, tessék úgy
filmet nézni, hogy csak azt a filmet lássátok, ami éppen előttetek
pörög a vásznon, mélyüljetek szépen bele a történetbe, a látványba, és
ne foglalkozzatok azzal, hogy ki csinálta, és annak milyen filmjei
voltak. Nekem nagyon bejött, ahogy a Grimm-mesék egymásba olvadnak, és
mégis egységes egészet, új történetet alkotnak. Vagy a sok, különálló
mese származik ebből az egyből - döntse el mindenki maga. A látvány kiváló, a színészek jók, az
egész pörög. Nagyon jó a varázsbab dolog is benne, ad az egész
sztorinak egy alaphangulatot, és kőkemény okokat, hogy mi miért
történik, és a szereplők miért úgy viselkednek, ahogy. Ez egy mese, és
annak nagyon-nagyon jó.
|
|
|
2005. november 12., szombat
Tollat a szájba...
::Kultúrkodás::Tánc
|
Befejeztem a novelláskötetet, és az utolsó három nem is volt olyan
rossz. Sőt, az egyik kifejezetten tetszett. Kár, hogy a többi lehúzza.
Bár az is lehet, hogy nem vagyok elég kifinomult, és inkább a könnyen
olvasható, gyorsan felfogható történeteket szeretem. Elkezdtem viszont
Jeff Noon: Vurt c. könyvét, ami már helyből betegesen jónak tűnik.
Biztos nem véletlen kapott Arthur C. Clarke díjat. Csiken fiam, szakadj
be a könyvtárba igen gyorsan, és olvasd el, mert ez nagyon be fog neked jönni (pl. egy fejezetcím: (Komoly) Agyba Kúrás).
Most viszont bazi fáradt vagyok, mert hétfőn, szerdán, meg pénteken
minden nap két edzésen is voltam (egy jazz, egy swing), most reggel meg
hiphop+swing óra volt, és több, mint két órát ugráltam. Legalább ég a
zsír :) Viszont ma jól elmegyünk és megnézzük a Grimm-et. Kíváncsi
vagyok, mert sokan fikázzák. Akkor nekem tuti tetszeni fog :)
|
|
|
2005. november 11., péntek
Aktuális emésztmény
::Kultúrkodás
|
Megint lenyomtam pár könyvet. Az utóbbiak közül a Sárkányröpte rendben, a Szellemgyártó kellemes volt.
Előbbi egy régebben íródott fantasy, ami persze egy sorozat - mi más -
első része, ötletes világgal és környezettel, gördülékenyen megírva,
azonban kevésbé erősen kidolgozott karakterekkel.
A másik egy Warhammer 40k-ra épülő, ún. kibergót
űrhajós/templomos/katonás regény, hát persze, hogy sorozat második
darabja. Az igaz, hogy az elején azt sem tudtam, hogy ki merre meddig
hány méter, de aztán rájöttem, hogy több rövid történet van beillesztve
egy, a sorozat szempontjából fontos karakterek bemutatását szolgáló
kerettörténetbe. Itt az univerzum adott, így van idő a karakterek
komolyabb ábrázolására. Tetszett.
Most jön a feketeleves. Amit most olvasok, egy novelláskötet, vagy
legalábbis annak állítja be magát. Nem nevesítek, a könyvet grátisz
kaptam egyik barátomtól, így nem lenne
rendes dolog, hiszen ő is közreműködött az elkészülésében, ha nem is
írással. Vannak
ebben a dologban betűk, ezekből jó sok, és az egyes
történetlehetőségeket még képek is elválasztják, talán hangsúlyozandó,
hogy itt most másik sztori kell, hogy kezdődjön, de nem. Van benne
vers is, csak rossz olvasni. Biztos nagyon művészi, de szerintem egy
vers attól szép, hogy ha van ritmusa, felfogod a képeket, gondolatokat,
amiket közvetít, satöbbi. A legjobb példa erre, hogy van egy Poe
kötetem, amiben szerepel a vers angol eredetije, és az összes magyar
fordítás. A Holló címűt talán nem kell bemutatnom, rengeteg híres
költőnk és műfordítónk átültette magyarra, de valahogy ott is kijön,
hogy ki az, aki el tudja kapni egy vers ritmusát. Vissza a könyvhöz. Könyörgöm, a fantasy regény/novella nem azt
jelenti, hogy kimondhatatlan nevű szereplők a még bonyolultabban hangzó
mindenféle rendek és városok meg szervezetek szolgálatában, cirkalmas,
nehézkes, régies stílusú dialógusokat olvasnak egymás fejére,
túlbonyolított táj-, kép- és hangulatleírások közepette. Kéremszépen,
ezt lehet piszok lazán is művelni, van ennek sok-sok jó példája, mint
Neil Gaiman, Glenn Cook, George R.R. Martin, Stephen King, Clive Barker, de még magyarok is, mint
Gáspár András meg Kornya Zsolt példának okáért. Nem tudom, valahogy a magyarok igencsak hajlanak az ódivatú
kifejezések hemzsegtetésére, biztos a legtöbbet ilyet a bölcsészkaron
tanítják, poros, szakadozott tekercsekből, meg mindenféle írásos emlékből :)
Azért még elvagyok vele egy darabig, de gyorsan vettem egy - reményeim
szerint - remek könyvet, ami a Vurt címre hallgat. Majd jövő héten
firkálok róla valamit.
|
|
|
Sorozat
::Érdekes::Kultúrkodás
|
Az ertéel klubon megy egy sorozat, aminek sikerült az, ami más,
rendszeres tévéműsornak még sosem: minden héten odaköt a tv elé.. Ez
pedig nem más mint a "Kemény zsaruk" - erdeti címén a "The Shield".
Betondurva cucc, nem egy TJHooker vagy Columbo. Valóságszaga van
rendesen, sőt, erre még rátesznek egy lapáttal azzal is, hogy a legtöbb
jelenet nem rögzített kamerával van felvéve, és még azt is hagyják,
hogy a kép elmosódjon a gyors mozgás miatt, ahogy neki tetszik. Sajnos
elég későn megy, csüt. esténként, fél délben. Akinek van kedve, hajrá.
Aki már nézi, annak meg úgysem kell mondanom :)
|
|
|
2005. november 9., szerda
Tetűbogár
::Kompjúter
|
Aki nem programozik, vagy programozott, annak ez a bejegyzés még akár
kínaiul is lehetne. Azért írom le ide mégis, mert vannak olyan
ismerőseim, akiket esetleg érdekel, és ha elfelejtem, akkor nekem is
jól jöhet :)
Szóval, egy teljes napot szoptam a következő problémával:
Adott volt egy osztályom (A), ahol az egyik függvényben létrehoztam egy
példányt egy másik osztályból (B). Ebben a B osztályban található volt
egy eseménykezelésre kiválóan alkalmas, tagfüggvény-mutatókat (member
function pointer, későbbiekben mfp) kezelő osztály. Namost, amikor B
létrejött, akkor az A osztály this
pointere egészen egyszeűen kinullázódott. Wattafak, mondom erre, hiszen
mindegyiket használtam már jó ideje. Egyedül a B és az mfp kombinációja
nem létezett eddig, tehát ott keresgéltem tovább. Eljutottam addig,
hogy az mfp kezelő konstrukciójánál van a túlírás (más magyarázat nem
nagyon fordulhatott elő). A kód természetesen látszólag jó volt. Nem
így a vizsuálcé fordító. Okos persze, meg minden, de mint kis
utánakeresés után kiderült, a member function pointerek nem minden
esetben azonos méretűek egy normál pointer méretével, hanem ez attól
függ, hogy a funkciót tartalmazó osztály egyszerű, vagy többszörös
öröklődésű e. Ígyhát, mivel most először használtam ennél az mfp kezelő
osztálynál többszörös öröklődésű osztályt, ki is bukott a hiba, ami úgy
jelentkezett, hogy faszán túlírta a stacket, és visszatérésnél a this pointer is rosszul került vissza. A megoldás pedig, hogy ki kell kapcsolni a fordítónál az erre vonatkozó optimalizálást. Bang.
Leírás itt
|
|
|
2005. november 8., kedd
Híradó
::Komoly
|
Tegnap este megnéztem az éjfél körüli híradót. Ez persze meg szokott
történni, de általában már csak fásultan figyelem a "meggyilkolták,
elsüllyedt, felrobbant, eltűnt, megkerült", atb. jellegű híreket.
Azonban most kicsit fajsúlyosabb dolgok is voltak, olyanok,
amilyeneknek lenni kéne, legalábbis szerintem.
Az egyik a Franciaországban kitört balhé. Tudjátok, az autógyújtogatós.
Vannak okos vélemények, hogy miért tört ki, de kérdem én: a franciáknál
ez már majd' három évszázados hagyomány, miért nem tanultak belőle?
Lehet, hogy ez kicsit durván hangzik, de amíg egy olyan réteg, ami
nagyon szarul érzi magát a bőrében (és most teljesen mindegy, hogy az
hányadik generációs bevándorló, vagy akárki) létezik, és nagyon nagy
mennyiségben található, addig ez lesz. Puff. Lehet töprengeni.
A másik, hogy egy bizonyos polgármester szónokolt egy erősen neonáci
külcsínnel megáldott (megvert?) gyűlésen, majd amikor rákérdeztek, hogy
hogyan is képzeli már ugyan ezt a szélsőségességet, akkor arra
hivatkozott, hogy szólásszabadság van. Ja, tényleg. Abban egyet is
értek vele, hogy mindenki mondhassa el a véleményét. Azonban egy ember
minél inkább hatalmi pozícióban van (minél több birka hajlandó arra
menni, amerre ő mondja), annál inkább kéne nőnie a felelősségérzetének
az általa terelgetett nyájat illetőleg. Ez ugyanaz a probléma
szerintem, mint amikor valaki egyfolytában a jogaira hivatkozik. Ja,
van mindenkinek egy csomó joga. Meg van kötelessége is rengeteg, csak
arra meg már minek golndoljon az ember ugye. Az a konkrét véleményem,
hogy az ember onnantól felnőtt, hogy tud magáért és másokért
felelősséget vállalni, és beismeri a hibáját, ha vét egyet. Addig meg
lehet szépen visszamenni a kis vödörrel meg lapátkával a homokozóba
lerombolni a szomszéd Jocika homokvárát.
|
|
|
2005. november 7., hétfő
Táj csirke
::Érdekes
|
Gondolkodtam itt, hogy mi volt még a közelmúltban, ami érdekes lehet.
Rájöttem: csatlakozom a gasztronómusokhoz. A Duna Plázában ettem
ugyanis Thai ötfűszeres csirkét, ami nagyon bejött.
Bementünk, hogy mozi meg minden, de nem volt valami bőséges a
felhozatal, úgyhogy inkább korgó gyomrunkra hallgattunk. Kriszti maradt
a mekdoneldsznél, én viszont szoktam tájfúdot is enni, mondom nosza,
nézzük meg, mit nem ettem még. Így láttam meg a feljebb említett étket.
Amikor sikerült némi várakozás után nekiállnom, akkor a következő
dolgok feküdtek előttem a tányéron:
- Nagy adag sültkrumpli (szalmakrumpli, rósejbni, kinek mit diktál a hovatartozása)
- Ezek alatt három, sötétbarna rántotthúsnak kinéző szelet
- Ezek alatt pedig barnásvörös szósz, mindenféle beazonosíthatatlan darabkákkal
A krumpli tudjuk milyen, ezt nem részletezem, azzal kezdtem ott is,
hogy a szószba tunkoltam, és a fejembe raktam az eredményt. Enyhén
csípős, fokhagymás téma volt, tök jó. Ezután jött a hús, amit mondjuk
műanyag evőeszközzel elég fogyokúrás volt nyiszatolni, de azért
sikerült. Aztán kiderült, hogy ez a része is teljesen korrekt az
ételnek, lévén kellemes, nagyon enyhén fahéjas, fűszerekkel panírozott
csirkemell. Nem kezdtem élvezkedni, mert éhes voltam, szóval ne
várjatok most itt hosszas ömlengést a zamatról, meg hogy mennyire
testes, azt meghagyom a nagyokosoknak.
Lehet menni kipróbálni. Nem volt influenzás a csirke, előttem nem tüsszentette el magát egyszer sem.
|
|
|
Kommentezés
::Egyéb
|
Úgy gondolom, nem nagyon akarok kommentezhető blogot. Akinek van valami
véleménye, az úgyis elküldi levélben, vagy elmondja szóban. Nem
maradiságból, nagyon jó kis cucc a kommentezés, én is használom pl. a HARWIRED-en,
de az ugye más. Majd kitalálok valamit egyszercsak, hogy lehessen
megszólalni. Persze az is lehet, hogy egyszercsak felpakolok én is
valami kommentezőt. Gondoltam már meg magam máskor is :)
|
|
|
Komolykodás
::Komoly
|
Csináltam logót is. Nem szép, de legalább csúnya. De azért legalább
van. Majd egyszer nekiállok, és csinálok csinosabbat. Meg átrendezem az
oldalszerkezetet is. Remélem.
Más.
Szombaton a Déli Pályaudvaron odajött hozzám egy csöves. Az volt a
fura, hogy fiatal lány volt, természettől koszolódott rasta hajjal,
ellenben mindenféle bűz- és légyfelhő nélkül, valamint csupán enyhén
piszkos állapotban. Végülis, akinek nincs otthona, nehezen
tisztálkodik. Ami még jobban meglepett, hogy értelmes módon szólt
hozzám, kb. azzal kezdte, hogy felidegesíthet e a fedélnélkül
újságjával. Először felhúzott szemöldökkel próbáltam neki
keresztkérdéseket feltenni, hogy mégis miért adakozzak én neki, de
aztán a kezébe nyomtam a zsebemben lévő aprót, ami kb két-háromszáz
forint lehetett. amit elmondott, abból azt szűrtem le, hogy jól
megszívta két alkoholista szülővel, akik intézetbe adták, majd mikor 18
évesen kikerült onnan, és visszament hozzájuk, azok megintcsak
sikeresen kivágták otthonról. Azt már nem feszegettem, hogy miért nem
sikerült elhelyezkednie, noha meglehetősen intelligensnek tűnt,
gondolom az intézetben nem éppen divatos dolog a jóltanulás (bár akár
még tévedhetek is), és utána meg nehéz lehet melót keríteni, és még ha
kapsz is, ilyen szülőktől nem sokat várhat az ember. Szóval, szökőévben
egyszer, ha adok hómlessznek pénzt, de ő talán nem volt olyan, aki
elissza, vagy beszipuzza.
|
|
|
Mert azért illik köszönni.
::Érdekes
|
Csináltam magamnak blogot, pedig
marha sokáig ódzkodtam tőle. Egyrészt, mert nem bírtak neki normális
magyar nevet kitalálni, amit pedig én szeretek általában, még akkor is,
ha nem vagyok poszt-szittya ősmagyar imitátor, másrészt pedig azért,
mert valahogy fura volt nekem, hogy az ember publikus naplót ír. De
aztán rájöttem, hogy sok olyan dolog van, amit látok
jártamban-keltemben (sőt, ültömben, vagy fektemben is), és esetleg
másokat is érdekelhet. Főleg azokat akik ismernek engem, vagy hasonlóan
látják a világot. Kezdjünk neki. Nem most, éjfélkor, de nyitó dumának
azért ez is megteszi. Szerintem.
|
|
|
|
|
|
