Mosmá tényleg faszikvan. Unom már a hisztizést, meg a zászlólengetést. Nem lehet, hogy a kedves uraknak és hölgyeknek némi bűntudatuk van? Hiszen ők azok, akik az elmúlt 17 évet rosszul használták ki. Kurvára mindegy, ki volt KISZ-es, ki hol tanult, tudomásul kéne venni, hogy a mai politikusok mind 30, 40 évükön túl vannak, ergo a régi rendszerben tanultak, éltek. Nem volt más lehetőségük.

Emlékszem, hogy kérdezgették, hogy miért nem lépek be a KISZ-be, mert hogy ugye miért is ne, mindenki benne van (majdnem), és én egyáltalán nem népinemzeti megfontolásból, vagy bármilyen identitástudatból, vagy ilyen hülye, mondvacsinált okokból nem léptem be, hanem mert egészen egyszerűen leszartam, fogalmam nem volt, hogy az nekem miért lenne jó. Persze én '88-ban kezdtem a gimit, lehet, hogy akkor ez már nem volt akkora szükséglet. De régebben, ha más volt, akkor el tudom képzelni, hogy utáltak volna érte, és persze lehet, hogy akkor be is léptettek volna. De megmondom a frankót, akkor is a buzgómócsingok KISZeztek, meg szerveztek, és akik most talpig kokárdában ugrálnak, szerintem simán akkor is vagy KISZesek voltak, vagy marhára punkok vagy szkinhedek. Vagy hasonló, csak lehessen valahogy buzgólkodni, hogy másoknak jobban tessünk, a tanároknak, vagy a szintén buzgómócsing csajoknak, akármi. Szóval na KUSSLEGYENMÁR, mindenki takarodjon dolgozni. Ebben a témában tudom ajánlani Umberto Eco: A Focault inga c. művét. Tanulságos. Lényegében arról szól, hogy akik teljesen sikertelenek az életben, úgy próbálják pótolni az önbizalmukat, hogy alakítanak a többi balfasszal egy csoportot, és kinevezik magukat mindenféle posztokra. De inkább olvassa el mindenki, ha még nem tette. Ja, ehhez tartozik még egy frappáns mondat: "Aki nem tud baszni, az baszogat".

Mi jól megnéztük a Szabadság, szerelem c. opuszt, ami tetszett, és ami 56-ról szól. Nem pártoskodva. Értelmesen. Mi így emlékeztünk meg az ünnepnapon. Nem muszáj kimenni az utcára ahhoz, hogy valaki képes legyen emlékezni. Vagy az szabadtéri sport???

Ez megint ilyen komolykodós lesz. Nem tudom, hogy mikor lesz ebből jó vége (szóhasználat (c) Dönci), de már kezdem unni a Nagy Magyar Népi Faszakodást. Már régebben is gondolkoztam azon, hogy a Parlament, meg a képviselőtestület, meg ilyesmi, az most munkahely e? Persze, hiszen fizetést kapnak a képviselők azért, mert őket választotta jó sok ember, hogy az Ő érdekeiket képviseljék.

Ehelyett az van, hogy sikeresen kettéosztották a népet, és mindenki vagy A-t, vagy B-t mond. Vagy Gy-t, vagy O-t, ahogy tetszik. Minek? A tisztelt képviselőknek, akik elvileg felelős, stb. emberek, nincs magánvéleménye? Nehezen hiszem el, hogy egyik Fideszesnek sem merült fel a fejében, hogy baze, hát végülis mi is hazudtunk már egy párszor, vagy hogy igen, jobb lenne azért ezt máshogy csinálni. Ugyanígy a pirosszekfűs csoportból is simán lehetnének olyanok, akik azt mondják, hogy hávaze, én nem tudom mi lesz ennek a korrekciós csomagolásnak a vége, de ez nekem nem tetszik, egyébként meg Feri, ha már miniszterelnök lettél, ne bazmegezz, bazmeg. Birkákból áll a parlament? Most is (épp az imént zajlik a nagy bizalmi micsinálás) egymást szapulják ezerrel. 

Húzzon mindenki DOLGOZNI, mert pl. amíg engem simán kirúgnak, ha rosszul csinálom a dolgomat, egy politikust, megszavazza magának, hogy nehogymár szondát kelljen fújnia. Gondolkodjunk már el egy csöppet, úton-útfélen azt látni, hogy nem is biztos, hogy annyira tehetséges és képzett szakemberek vannak a megfelelő, vagy fontos beosztású pozíciókban. És ez természetesen nem csak a politikára vagy a közigazgatásra igaz. Mindenre. Tömegével vannak a dilettánsok meg a tehetségtelenek. Lehet, hogy maximalista vagyok, de fontos döntési pozícióba én csak olyan embert tennék, aki 1. vérprofi az adott területen, 2. Végzi is a munkáját.

 Puff, durr, bumm (még durrogok kicsit így magamban)

Énnemtom. Elolvastam majd az egész Gyurcsány-beszédet. Ez alapvetően egy kicsi, tizenvalahány fős csoport előtt elhangzott beszéd, ahol is a legközelebbi munkatársak számolnak be egymásnak, ha jól gondolom. Persze lehet szapulni valakit azért, hogy csúnyán beszél. Erről majd később. De most komolyan, szerintem rohadtul igaza van. Nekem valahogy az jön le a szöveg alapján, hogy amikor berakták a miniszterelnöki székbe, megpróbálták lenyomni, és a szokásos magyar hozzáállással (jó ez így, valahogy majd úgyis lesz, mert úgy még nem volt, hogy sehogyse...) etetni. Én nem azt mondom, hogy ej, ez biztos tökösebb gyerek, meg mekkora jó csávó, de nekem úgy tűnik, hogy őt legalább nem az motiválja, hogy megtömje a zsebét, és lavírozzon. Azért azt el lehet hinni, hogy vannak ilyen emberek. Kicsit erős párhuzam, de a 19. században sem a nép épített gőzhajókat, meg vasutat, hanem néhány olyan gazdag ember, aki a fejébe vette, hogy tesz valamit Magyarországért.  És akkor most nekimennek olyan dolgokkal, hogy "jajaj a bácsi kimondta AZT a szót, tudod, a B betűset, jajaj!". Tisztára Harry Potter Tudodki fíling. Pff.

A csúnya beszédről még annyi, hogy nálunk a családban, otthon, egymás között sosem használtunk trágár szavakat nagyon sokáig. Részben, mert jó a beszélőkénk, és meg tudtuk oldani máshogyis, részben meg, mivel sokan vagyunk, mindig volt egy kisebb testvér, akit azért nem kéne addig megtanítani ezekre, amíg nem muszáj. Szóval ebből következőleg ugyan én gyorsan magamba szívtam a szlenget az általános iskolában, és előszeretettel használtam is arrafele, csakhogy fogalmam nem volt, hogy mi mit jelent. Így fordulhatott elő, hogy úgy 4. osztályban, egy rosszul sikerült matematika felelet után marhára elkeztem káromkodni, csak úgy, premier plánban az osztály és a tanár arcába, hogy "basszamegakurvaélet", mire az ellenőrzőmbe került a hármas mellé egy figyelmeztetés is a szülők számára, hogy ezt azért nem kéne... Ez sokszor eszembe jut mert tulajdonképpen nem értettem, hogy most igazából miért is kapok a fejemre, hiszen a legtöbb felnőtt és gyerek a környezetemben (a fentebb említett családomon kívül) így beszél...

A tanulság, hogy gyermeki szemmel talán ez volt az első tényleg álságos dolog, amivel találkoztam. Ilyen a mai magyar közélet is. Mondanak mindent, aztán ha valaki komolyan beszól, akkor meg sír a szájuk.